A kiállítás lényegi részét a ránk maradt szimbólumhordozó tárgyak adják. A hangsúly a két történelmi időpontot – az 1848-as és 1956-os forradalmat – összekötő íven van, ezek egyes elemeire irányul a figyelem. Az egyik legfőbb tartalmi vonulat a címerábrázolás változásainak követése a koronás címertől a – korona nélküli – Kossuth-címerig zászlókon, használati tárgyakon.
A kiállításban a forradalmak szimbolikája és hordozói kerülnek előtérbe. A zászló, mint – önmagában is – az egység szimbóluma mellett a két fontos történelmi fordulópontra egyaránt jellemző nemzetőrség az, amely kifejezetten forradalmi szimbólumértékkel bír.
A történelmi tárgyak mellett a néprajzi anyag azt mutatja be, hogy a 19. század első felétől a 20. század közepéig nemzeti jelképeink, különösen a magyar címer mennyire áthatja a magyarság mindennapi életét, az ünnepi viseletektől az egyszerű pásztorfaragásig, a dísztárgytól a sótartóig.